Az ausztriai Tudományos és Technológiai Intézet (IST Ausztria) Johannes Fink professzor kutatócsoportjának tudósai, Stefano Pirandola, a Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) és az Egyesült Királyság York-i Egyeteme, valamint David Vitali a Camerino Egyetem munkatársaival együtt, Olaszország újfajta detektálási technológiával állt elő, amelyet mikrohullámú kvantumvilágításnak neveznek, és amelynek során detektálási módszerként összefonódott mikrohullámú fotonokat használnak.
A „kvantumradar” néven ismert prototípus zajos termikus környezetekben képes felismerni tárgyakat, ahol a klasszikus radar rendszerek gyakran meghibásodnak. A technológia potenciálisan alkalmazhatja az ultra alacsony fogyasztású orvosbiológiai képalkotó és biztonsági szkennereket.
A kutatók összekeverik a fotonok két csoportját, az úgynevezett „jel” és „alapjárati” fotonokat. A „jel” fotonokat az érdeklődési tárgy felé küldik, és a „szabadon álló” fotonokat viszonylag elszigetelten, interferencia- és zajmentesen mérik. Amikor a jelfotonok visszaverődnek, a jel és az alapjárati fotonok közötti valódi összefonódás elvész, de kis mértékű összefüggés fennmarad, ami olyan aláírást vagy mintát hoz létre, amely leírja a célobjektum létezését vagy hiányát, függetlenül a környezet zajától. Az abszolút nulla (-273,14 ° C) néhány ezrelék fokkal keletkező kvantumos összefonódás segített az alacsony visszaverő képességű tárgyak szobahőmérsékleten történő kimutatásában.
Alacsony teljesítményszint mellett a hagyományos radarrendszerek jellemzően gyenge érzékenységgel küzdenek, mivel nehézségeik vannak megkülönböztetni a tárgy által visszavert sugárzást a természetesen előforduló háttérsugárzajtól. A kvantum megvilágítás megoldást kínál erre a problémára, mivel a kvantum-összefonódás által generált „jel” és „alapjárati” fotonok közötti hasonlóság hatékonyabbá teszi a jel fotonok megkülönböztetését (az érdeklődés tárgyától kapott) a környezetben keletkező zajtól.
A kutatás hatékonyan kimutatta egy új detektálási módszert, amely bizonyos esetekben már magasabb lehet a klasszikus radarnál. A kutatók szerint ez a tudományos eredmény csak olyan elméleti és kísérleti fizikusok összefogásával volt lehetséges, akiket az a kíváncsiság vezérel, hogy a kvantummechanika miként segíthet az értelem alapvető határainak túllépésében. Sokkal többet kell azonban tenni azért, hogy az eredmény alkalmazható legyen a valós észlelési feladatokra, és ez tapasztalt villamosmérnökök segítségével lehetséges lesz